😎
2 éve
Az unalom kikényszeríti az emberből a szokatlan iránti rajongást. Kuksi frappáns példája ennek, amióta csak belecsapott az alkotásba, valósággal orgiákat ül a nem mindennapival. Számára a groteszk maga a tökély, a bizarr a megtestesült szépség. Rajzokkal és festményekkel kezdte, sőt, műveli a mai napig, de hamar szembesült a 2D korlátaival. Fantáziája sem tudott úgy repkedni, keze sem engedelmeskedett annyira agyának, mint ahogyan szerette volna. Törvényszerű volt új kifejezési formát találni, jöhetett a szobrászat. Jött is, brutálisan.
Itt öltött testet az a fantázia, amely gyerekkorában még csak a fejében létezett. Új ország, új rend. Rendezetlenül. És mindenhol felbukkannak a csontok, a koponyák, komplett csontvázak. A halál pálcikái uralják a terepet. (Teljes poszt itt.)
2009. február 23-án, Varsóban 79 éves korában elhunyt Franciszek Starowieyski, a lengyel plakátiskola nagymestere. A kompromisszum-mentességéről és művészi különállásáról ismert kiváló festő sajátos stílust dolgozott ki, amelyet leginkább a kalligrafikus vonalak és a barokkot idéző formavilág jellemez. Starowieyski grafikusként, színházi és televíziós díszlettervezőként, plakáttervezőként, könyvillusztrátorként és műgyűjtőként is ismertté vált. Tanulmányait a krakkói, valamint a varsói Képzőművészeti Akadémián végezte, szakmai pályafutását könyvillusztrációkkal kezdte, de valódi elismerésre színházi- és filmplakátjaival tett szert a hatvanas években. Az azóta eltelt 4 évtized alatt közel 300 művészi plakátot tervezett.
A magyarok számára is ismert plakátja a Síró galamb, egykor Varsó-szerte hirdette a lengyelek együttérzését az 1956-os magyarországi események felett. Munkáit világszerte számos kiállításon mutatták be. Magyarországon utoljára 2006-ban, a budapesti Lengyel Intézetben, az 1956-os forradalom évfordulója alkamából rendezett lengyel és magyar csoportos plakátkiállításon találkozhattunk plakátjaival. Starowieyski több rangos nemzetközi díjban és elismerésben részesült: a Grand Prix birtokosa a Kortárs Képzőművészeti Biennálén Sao Pauloban 1973-ban, és 1974-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Forrás: Lengyel Intézet
Idegenszövet blog © 2008. Chaotic Soul :: Converted by Randomness