Pavel Tchelitchew művészete

Historia Naturae

Talán a legjelentősebb cseh animációs filmes, a szürrealista Jan Švankmajer néhány munkáját már láthattátok egyszer a blogon. Az 1967-es Historia Naturae (Suita) című 9 perces filmje tulajdonképpen egy rendkívül dinamikus és agyament zenés kollázs. A film nyolc rövid jelenetből áll, mindegyik egy-egy állatrendszertani csoportot mutat be, mindhez különböző stílusú zenei alátéttel. Švankmajer az animáció szinte mindegyik technikáját használja és kombinálja játékfilmes eszközökkel. Mindent mozgásba hoz: régi zoológiai illusztrációk keverednek animált élő és kitömött állatokkal, csontvázakkal, rovarokkal.

Historia Naturae (Suita)

rendező: Jan Švankmajer

zeneszerző: Zdeněk Liška

„Minden hatalmat a képzeletnek!” - Jan Švankmajer

Jan Švankmajer cseh bábos, filmes, festő, grafikus, keramikus, szánpadi látványtervező, aki főleg rémálomszerű, szürrealista animációs és nagyfilmjeiről ismert. Egyedi módon használja a stop-motion technikát, filmjei nagy hatást gyakoroltak többek között Tim Burton, Terry Gilliam, és a Quay fivérek munkásságára.

„Jan Svankmajer szürrealista. Nemcsak szürrealista művész, nemcsak szürrealista gondolkodó, hanem a létezés szürreális csodáiban és titkaiban feloldódó, azokra újfent és újfent rácsodálkozó gyerek. Aki 1989 novemberében, a bársonyos forradalom napjaiban a következő transzparenst illesztette erkélye rácsaira: „Minden hatalmat a képzeletnek!”.” (Forrás: Antal István: Változatok sötét húrra - FilmVilág online)

„Szereti szétszedni a dolgokat (meg az embert), hogy megnézze, mi van belül, szemmel látható élvezettel hódol a destrukció ösztönének, de ugyanilyen örömöt jelent a manipuláció is, legyen az agyagból formázás, papírkivágás, mindenféle mobilok építése, vagy bábok készítése és mozgatása.” (Forrás: Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője - FilmVilág online)

A 70-es évek elején indított el Švankmajer képes lexikona (Švank-Meyer’s Bilderlexicon) néven egy projektet, amelyben egyfajta alternatív világ enciklopédiáját szerette volna létrehozni. Elkezdte megtervezni, megrajzolni, megkonstruálni szürreális világának fiktív növény- és állatvilágát, az ennek megfelelő technológiát és építészetet, történelmet és földrajzot. Ezekből a művekből gyűjtöttem most össze egy csokorra valót:

Via: Spamula.net

(forrás)

A művész elhunyt feleségének, Eva Švankmajerovának néhány képét az előző posztomban láthattátok.

Anatómia kollázsok 2. rész - Nicolas Geisser

A múltkori "Kephalogenesis" bejegyzéssel egy új sorozat indult a blogon, íme a második képgaléria:

Képgaléria:

• Flickr
• Nicolas Geiser honlapja

Kapcsolódó bejegyzések:

• Kephalogenesis - anatómia kollázsok
  

Kephalogenesis - anatómia kollázsok

UPDATE: 

A képek szerzője Flickr profiljában úgy rendelkezett, hogy a műveit más blogokon ne tegyék ki. Ezért a képeit töröltem. A képek továbbra is megtekinthetők ITT.

Hullaház és más költemények

Gottfried Benn versei:

SZÉP IFJÚKOR

SCHÖNE JUGEND

A lány, aki soká feküdt a réten:
olyan elrágottnak tünt a szája.
Amikor a mellkast fölnyitották, lyuggatott volt a nyelőcső.
Végül a rekeszizom alatt, egy üregben
fiatal patkányok fészkére leltek.
Egyik testvérkéjük halott volt.
A többiek ették a májat s a vesét,
itták a hideg vért,
szép ifjúkoruk volt.
Szép és gyors volt a haláluk is:
mindannyiukat vízbe dobták.
Ó, hogy sipákoltak a pici szájak!

Marton László fordítása

FÉRJ ÉS FELESÉG ÁTHALAD A RÁKOSOK BARAKKJÁN
MANN UND FRAU GEHN DURCH DIE KREBSBARACKE

A férfi:
Ez itt oszlásnak indult ölek sora,
ez pedig oszlásnak indult melleké.
Összezsúfolva bűzlik minden ágy.
A nővérek óránként váltanak.

Gyere, emeld föl a takarót.
Ez a zsírcsomó és pár csepp rothadó nyirok
valaha sokat jelentett egy férfinak -
nevezték mámornak és hazának is.

Nézd ezt a varas sebhelyet a mellen.
Érzed a lágy csomók rózsafüzérét?
Nyugodtan tapogasd meg. A hús lágy, fájdalmat nem érez.

Ez itt vérzik, mintha harminc teste volna.
Embernek ennyi vére nincs.
Ennek elrákosodott öléből
kivágtak még egy gyermeket.

Altatják őket. Éjjel és nappal. Az újaknak
azt mondják: az álom gyógyulást hoz. Csak vasárnaponként engedik
ébren maradni őket, a látogatók miatt.

Már alig fogy élelem. Kisebesedett
a hátuk. Látod a legyeket. Néha
lemossa őket a nővér. Mintha padokat.

Itt domborodik már a föld minden ágy körül.
A hús megtér a porhoz. A hő elillan,
a nedv elszivárog. Szólít a föld.

Kurdi Imre fordítása

„1912-ben publikált Morgue und andere Gedichte (Hullaház és más költemények) című első kötetében Benn az embert mint kémiai folyamatok bomlékony és bűzös termékét láttatta, amelyből az anyagcsere megszűntével csak az undorítóan rothadó hulla marad. Szinte perverz élvezettel vájkált az oszló tetemek rútságában, és a klasszikus hagyomány szent témáját, az ember nagyságát azokra a viszolyogtató képekre redukálta, amelyek a hullaházban a kórboncnokot fogadják. Orvos lévén Benn saját tapasztalatából ismerte ezeket a képeket. A mindössze 500 példányban megjelent verseskötet ki is váltotta azt a felháborodást, amelyet Benn cinikusan megcélzott vele, és sokan perverzitásnak minősítették költészetét. Mások viszont, mint például a költőtárs, Ernst Stadler (1883 – 1914) úgy vélekedett, hogy »csak a filiszter rekeszt ki a művészetből olyasmit, ami van és ami belenyúl az életünkbe. Itt csak a költő életet keltő ereje számít, és ez igazolja Benn verseit.«”2

„Első verseskötete 1912-ben jelenik meg „Hullaház és más költemények” címmel. „Azzal hökkentette meg az irodalmi közvéleményt, hogy a német költészetben természettudományos, orvosi terminológiát alkalmazott, és az embert mindenestül romlékony testi mivoltára redukálta, s annak – a betegségnek, pusztulásnak, felbomlásnak – a „líráját”, pontosabban „antilíráját” írta meg. Ezen túlmenően felróják neki azt „a visszataszító örömet, amivel a végletes rútban vájkál”. A náci sajtó, az SS hivatalos lapja egyenesen „természetellenes disznóságnak”, „szellemi elhülyülésnek” minősíti költészetét, de „sokan minősítették ezt a költészetet „perverzitásnak” és utalták – mint különleges esetet – a pszichiátria körébe”. Mindez természetesen ma már csupán rosszízű emlék, egy fiatal költő túlkapásai, amelyekre az idős Benn úgy emlékszik vissza, mint „a Nietzsche és Freud utáni évtizedek rossz közérzetére”: „mindez már csodálatosan messze van, már jóformán csak emlék, valami kínlódás, kötöttség és nyomás emléke”.”3

Hivatkozások:

• Poor Aster: The Expressionist’s Take on a Flower - by Scott Horton

Forrás:

1. Gottfried Benn versei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991.
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gottfried_Benn
3. Demeter Attila: Gottfried Benn és... Nietzsche. Kellék 3. szám, 1995.